2009. november 10.

Túl a műtéten

Nagy nap volt az életünkben a múlt csütörtök.Végre megműtötték a Vityuskámat.Szegény még nincs túl jól, segíteni kell neki és tornázni kell egész nap.Persze tudjuk, hogy ez sok mindenben segít, de most még nehéz.Fáj neki és a szívem szakad meg, hogy nem tudok neki segíteni abban, hogy kevésbé fájjon.Tornázni nagyon ügyesen segít, sőt van, hogy egyedül csinálja.Ennek tényleg nagyon örülök, mert azt jelenti,hogy most talán még jobban akarja ő is.

Drágám lehet, hogy jövő hétvégén hazalátogat hozzánk.Én nagyon örülnék neki, mivel nagyon hiányzik.Persze nem végleg jön haza,csak 3 napra, de legalább az előrehozott szülinapi bulinkra haza tud jönni.
Mazsinak két fogacskája kint van, a többi még nem bújt ki, de lassan azok is megindulnak.Mindenhol feláll, sőt el is engedi a kapaszkodót és ha nem bohóckodja el, akkor kapaszkodás nélkül is lép pár lépést.Hamarosan el is indul. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése